H.Gábor Erzsébet - Mindenki más

Hajam vörös, mint a hagyma,
szeplők vannak arcomon,
karom vékony, elég satnya,
ám szégyellni nem fogom.

Megjön Zoli, jókat nevet,
pedig elöl nincs foga,
torna órán nagyot esett,
s kitörött a fogsora.

Julcsi ránk néz, kissé bandzsa,
nem csúfoljuk sohasem,
piros szoknya van ma rajta,
ragyog a Nap odafenn.

Bence nem tud jól beszélni,
kissé dadog szegényke,
ha magyaráz, muszáj nézni,
hogy az ember megértse.

Évi kissé dundi lányka,
nyaka vastag, combja nagy,
lustizik a hintaágyba’
és egy fagyit nyalogat.

Mindenki más, szerencsére,
nincs belőlünk egyforma,
felragyog a szemem kékje,
megjelenik Jánoska.

Jánoska a jó barátom,
szemüveges, sápadtka,
kedves fiú, vele játszom,
haját tarra vágatta.

Tökéletes ember nincsen,
s ha egy kicsi hibád van,
tied lehet mégis minden,
ott, hol igaz barát van.

Hol az ember szívével lát,
nem bántja a gyengébbet,
ahol megvédsz másokat, ott
téged szintén megvédnek.

Ne búsulj, ha kicsit más vagy,
ha egy kicsi hibád van,
ugyanolyan értéke van
bárkinek a világban.