Babits Mihály - Himnusz Iriszhez
Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett?
Hol az ezer tárgy külön élete?
(Szín a különség, különség az élet) -
éj van s most minden tehén fekete.
Belém esett a világ és lett oly vad,
oly egy-sötét, hogy szinte már ragyog
s a lelkem indus bölcseségbe olvad:
nincs semmi sem, csak semmi van,
s e semmi én vagyok.
Egy-semmi! Minden-semmi! Színek nélkül
ragyogó semmi! Únlak, hagyj te most!
Sokszorzó lelkem veled nem elégül,
meddő szám, mely nem szoroz, se nem oszt.
Ért gyümölcs nedvvel, fejem telve vággyal,
vágyaim súlya nyomja vánkosom:
ah, nem békülök én unalmas ággyal
s Morpheus karjai között
Iriszről álmodom.
Irisz! te lelkem régi istensége!
hétszínű, gyöngyös, mint nektári kelyh,
ezerszínű, uszályos, égnek éke,
Irisz, kinek ruhája pávapelyh,
Irisz, kinek mosolyja a szivárvány,
színek bontója, koszorús hajú,
ívelt szeszély, ég hídja, tarka bálvány,
jer ontsd elémbe képeid,
beszédes színkapú!
Idézz fel nékem ezer égi képet
és földi képet, trilliót ha van,
sok földet, vizet, új és régi népet,
idézz fel, szóval, teljes enmagam.
Királyt, papot, pénzt, nemes daliákat
s a daliával idézd fel lovát,
aljas gonosztevőt, tudós diákot:
a multak kövét érted-é
csiholni, mint kovát?
Költő-szemeddel többet lelsz te benne,
mint ásatagban egynémely tudós -
De ha ráúntál multra és jelenre,
színek bontója, légy nekem te jós:
hiszen te fested, Irisz, a világot
s ne tudnád, hogy ecseted merre fut?
Idézd fel, amit még egy szem se látott: -
a jövő falát érted-é
kitárni mint kaput?
Színek bontója, viharok barátja,
világ költője, tarka mint virág,
jer, kedvesebb nekem a Mája fátyla,
mint az unalmas-egy-való világ!
Vihar barátja, szép idő követje,
Junó követje, koszorús hajú,
világszínháznak kárpitos szövetje,
jer, ontsd elémbe képeid,
beszédes ívkapú.
Gondolatok a versről
Babits Mihály "Himnusz Iriszhez" című verse egy mélyen spirituális és filozófiai költemény, amely számos réteggel és jelentéssel bír.
Téma és tartalom
A vers központi témája a színek és a sötétség ellentéte, az élet és a halál, valamint a költői és spirituális beteljesedés keresése. A költő a színek eltűnésével szembesül, amely a világ monotóniájára és az inspiráció hiányára utal. Ebben a sötétségben minden tehén fekete, ami a különbségek eltűnését szimbolizálja. A költő lelke indiai bölcsességbe olvad, ami a keleti filozófiák iránti vonzalmát és a semmi érzését mutatja.
Szerkezet és forma
A vers több szakaszra tagolódik, amelyek mindegyike különböző aspektusait vizsgálja a költő lelkiállapotának és Iriszhez való fohászkodásának. A költő megszólítja Iriszt, a szivárvány istennőjét, hogy hozza el az ezer színt és a transzcendentális látomásokat. A vers formailag is kiemelkedő, gazdag képi világa és a rímek ritmusa hozzájárul a szöveg dinamikájához.
Szimbólumok és képek
A vers tele van szimbólumokkal és képekkel, amelyek mélyebb jelentést hordoznak. A tehén feketesége a sötétséget és a különbségek eltűnését szimbolizálja. Irisz, a szivárvány istennője, a színek és a fény megtestesítője, aki a költő számára az inspiráció és a megvilágosodás forrása. A "színek bontója" kifejezés arra utal, hogy Irisz képes új világokat és látomásokat teremteni, amelyeket a költő keres.
Filozófiai és spirituális dimenziók
Babits verse mélyen filozófiai és spirituális töltetű. A költő az indiai bölcsességbe olvadva a keleti filozófiák és vallások iránti érdeklődését fejezi ki. Az "egy-semmi" és "minden-semmi" kifejezések a nihilizmus és a lét értelmének keresésére utalnak. A költő spirituális beteljesedést keres Irisz segítségével, aki képes új színeket és látomásokat hozni az életébe.
A "Himnusz Iriszhez" egy komplex és rétegzett vers, amely mély filozófiai és spirituális kérdéseket vet fel. Babits mesterien használja a szimbólumokat és a képeket, hogy kifejezze a költői és spirituális beteljesedés keresését. Irisz megszólítása és a színek iránti vágy a költő vágyát tükrözi az inspiráció és a megvilágosodás után, miközben a sötétség és a színek ellentéte a világ bonyolultságát és a lélek útját mutatja be.