Arany János - Haj, ne hátra, haj előre
Haj, ne hátra, haj előre!
Vérmezőről vérmezőre!
Mert ott az a virág terem,
Melynek neve győzedelem,
Haj rá haj!
Tavaszodik, lágy az idő,
Kihajt a fű, kövéren nő:
Az is azért olyan kövér,
Megáztatta tövét a vér.
Haj rá haj!
Hadd áztassa, hisz az nem baj,
Ha szépen hajt, nem másnak hajt;
Ha terem is, nekünk terem
A véren vett győzedelem,
Haj rá haj!
(1849)
Gondolatok a versről
Arany János "Haj, ne hátra, haj előre!" című verse a magyar költészet egyik kiemelkedő alkotása, amely a szabadságharc hevét és az abból fakadó reményt tükrözi. A vers felütése ("Haj ne hátra haj előre!") az olvasót azonnal egy lendületes, harcra buzdító hangulatba helyezi. A vérmező és a tavasz metaforái összefonódnak, ahol a tavasz az új kezdetet, az élet megújulását, míg a vérmező a harcok véres helyszínét és a szabadságért hozott áldozatokat szimbolizálja.
A költemény három szakasza mind ugyanarra a konklúzióra jut: a győzelemért áldozatokat kell hozni, és a vér, amely megöntözi a földet, a virágzás és a termés záloga. Az ismétlődő sorok ("Haj rá haj!") erősítik a vers dinamikáját és ritmusát, mintegy csatakiáltásként szolgálnak, amely folyamatosan előre hajtja a versben megszólított közösséget.
A vers zárósorai is alátámasztják a költő optimizmusát és hitét a harc értelmében: "A véren vett győzedelem / Haj rá haj!" Ez az utolsó sor nemcsak a küzdelem fontosságát, hanem annak eredményességét is hangsúlyozza, amely a vers egészének vezérfonala. Arany János e művében egyszerre idézi meg a múlt harcait és egy jobb jövő reményét, amely a küzdelem eredményeként vár a nemzetre.
