Domahidi Klára: Folt-kaland
Volt egyszer egy folt,
kék tintából volt.
Valamit gondolt,
és már ott se volt.
Elindult világgá, el, tova,
hívta a kaland szava.
Megirigyelte a sárga,
utána eredt a sárba.
Megörültek egymásnak,
kézen fogva futottak.
Játszottak és kergetőztek,
míg egy kút szélére értek.
Ittak, majd tovább futottak,
apró lábaik dobogtak.
Vidám volt a kirándulás,
követték a vágy sóhaját.
De besötétedett az ég,
zuhogott az eső, kopogott a jég.
Odavolt jókedv, izgalom,
vacogva ültek egy kispadon.
Nem volt már sárga, se kék,
összemosta őket a jég.
Átfázva, elázva, prüszkölve,
zölden mentek haza estére.
