Domonkos Jolán - Brekkencs Berci és Varangy Marcsi szerelme

Brekkencs Berci nagy boldogan
Varangy Marcsiba karol.
Kéz a kézben ugrálgatva
a lánynak így udvarol:

- Fogjak neked pár szúnyogot,
vagy menjünk el fürdeni?
- Nem kell, Berci, nekem itt jó.
- Marcsika ezt feleli.

- Dalolj inkább egy kicsikét,
a hangodat szeretem
hallgatni, amikor az mély
brekegéssel énekel

szép dolgokról, szerelemről,
messzi, távoli partról,
ott, ahol egy királyleány
ifjú békákat csókol.

Úgy szeretném, hogyha engem
egy királyfi megfogna,
gyöngédséggel a szemében,
átérzéssel így szólna:

"Gyönyörű vagy, kicsi varangy,
legszebb a szépek között,
neked adom a koronám..."
Erre Berci felnyögött:

- Látom én azt, hogy nagyra vágysz,
király csókja kellene,
kevés neked minden szép szó,
ezért inkább elmegyek.

Álmodozz csak, pici leány,
ám hiányozni fogok,
amikor majd te is rájössz,
bennem igaz szív dobog.